Magyar Csillagászati Egyesület
Főoldal arrow Cikkek arrow Cikkek, ismertetők arrow Megfigyelési körülmények és helyszínek kiválasztása
:: Oldaltérkép :: Kapcsolat :: RSS ::

Megfigyelési körülmények és helyszínek kiválasztása

Szerző: Sánta Gábor | 2009. January 15., Thursday

A Világegyetem szépségére, fenségére igazán csak a messzi égitestek tudnak rácsodálkoztatni minket. Sok éves, évtizedes tapasztalatokkal a hátunk mögött is akad még elég célpont, sok ismeretlen terület. Műszerezettségünk fejlődésével a régi ismerősök is új oldalukról mutatkoznak be. Azért távcsövezünk, mert kedvünket leljük benne. Amint valami gúzsba köti elménk szabadságát, vagy már nem leljük benne örömünk, a mély-ég észlelés unalmas rajzolgatássá válhat.

Nagyon fontos, hogy élvezzük, amit csinálunk. Ne fagyoskodjunk, és egyáltalán ne észleljünk, ha közben nem érezzük jól magunkat. Egy megfázás vagy lázas betegség valóságos istencsapása, ha közben izgalmas, új üstökös tűnik fel, melyet csak néhány napig lehet teljes pompájában látni. Akkor is nagyon kellemetlen, ha közben az év legjobb átlátszóságú egei vannak, és mi már hetek óta nem távcsöveztünk. Garantáljuk a legteljesebb kényelmet magunknak, addig ne kezdjünk el észlelni.

Fontos a helyszín: fényszennyezett városokból lehetőségeink elég korlátozottak. A halvány, nagy kiterjedésű célpontok megfigyeléséhez sötét egű észlelőhelyre van szükség. A városi amatőrnek sem kell lemondania a mély-egezésről: a nyílt-és gömbhalmazok, kis kiterjedésű planetáris ködök, fényesebb galaxisok még a gyengébb észlelőhelyekről is gazdag választékot kínálnak. A legnagyobb problémát nem a szórt, hanem a közvetlen lámpafény okozza, mely lehetetlenné teszi szemünk sötétadaptációját, és amúgy is nagyon zavaró. A szórt fényt egy LPR, Deepsky vagy UHC szűrő könnyen minimálisra csökkenti. Az okulárba és szemünkbe durván, bántóan bevilágító lámpafény, neonreklám vagy a szomszéd tízemeletes ház negyedikén hajnal kettőkor lámpát kapcsoló, és a függönyről elfeledkező lakó negatív hatásait az észlelésre nem lehet alulbecsülni. Amíg a fényeket nem tudjuk legalább valamennyire kiküszöbölni (pl. egy paravánnal), addig a mély-ég megfigyeléseket (de a halványabb változókat is) tartogassuk a legközelebbi asztroparti idejére. E sorok írója járt úgy egyik télen, hogy a lakótelepi lakás erkélyén felállított műszerrel szemközti panellakásban éjszaka végig égették a 60W-os energiatakarékos izzót (ez kb. 150W normál teljesítmények, és kb. -15 magnitúdós fényforrásnak felel meg), a szoba nem volt elfüggönyözve, mozgás nem volt. Az okulárba is besütött a fény, még a kapucni sem segített, sőt a szememet oldalról érő nagy fény irritálni kezdte és kb. negyed óra alatt megfájdult. Ez a szúró, égető érzés nagyon kellemetlen, igaz másnapra általában elmúlik. Dühös lettem és azonnal be is pakoltam a távcsövet, holott nagyon jó ég volt és kedvem is lett volna még észlelni.

Ha tehát megfigyelőhelyünk legalább a közvetlen lámpafényektől mentes, akkor már szinte nyert ügyünk van. Nagyvárosokban keressünk egy parkot, zártabb udvart a megfigyeléshez. Ideális a kert végében lévő, fedett helységben elhelyezett távcső vagy magán-csillagvizsgáló, de ez még a gazdagabb országokban is igen ritka. A kert végébe kitett műszerrel is jó eredmények érhetők el. A falusias ég már sok-sok megfigyelésre lehetőséget ad, mert a kis települések közepes fényszennyezését a nagyítás ellensúlyozza, a szűrők pedig szinte teljesen eltüntetik. Egy-egy erős hidegfront után akár diffúz ködöket is észlelhetünk. Általában a pár 10 ezer lakosú települések külső részein, kertvárosaiban már megfelelő minőségű ég fogadja az észlelőt. Ha tehetjük, járjunk sűrűn észlelőtáborba, keressük a kapcsolatot a közeli város amatőrjeivel, és együtt vonuljunk ki sötét ég alá. A csapatos észlelés, a közös megfigyelés hangulatosabb. Hegyvidékeken jobb az ég, mint az alföldi területeken, mert a légkör legpárásabb, legkoszosabb része az alsó pár száz méteres tartomány. Elsősorban télen jelent sokat egy 6-800 m-es hegycsúcsról észlelni, de nyáron is sokat javít a határfényességen, átlátszóságon. Télen gyakoriak a tartósan ködös időszakok, amikor a ködfelhő a talaj feletti 5-600m-es légréteget tölti ki, mozdulatlanul. Ilyenkor a fölötte lévő levegő tiszta, hegységeinkben a fölé emelkedő csúcsokról derült, átlátszó, mélykék ég fogad bennünket. Nemcsak téli észleléseink számának, hanem a ködtől eltompított kedélyállapotunknak is jót tesz egy ilyen hegyvidéki kirándulás.

Összefoglalva: mindig tartsuk szem előtt, hogy magunknak, magunkért észlelünk, azért, hogy kedvünk teljen benne. Csak addig és annyit észleljünk, ameddig jólesik. Ha fázunk vagy káprázik a szemünk, inkább aludjunk egy jó nagyot, esetleg egy meleg kakaó elfogyasztását követően folytassuk a távcsöves vizsgálódást. Igyekezzünk mindig olyat látni, amit még sohasem, de ne fárasszuk magunkat túl halvány célpontok utáni szemmeresztéssel. Hagyjuk meg ezeket egy jobb átlátszóságú éjszakára, vagy a nyári táborok nagy Dobsonjaira.

 

1%-ot az MCSE-nek!
Ajánlat
 
©1995-2007 MCSE Mélyég-észlelő Szakcsoport | Adatvédelem | Impresszum, felhasználási feltételek